Hatályos Polgári Törvénykönyvünk továbbra sem állítja fel – a házastársaktól és a bejegyzett élettársaktól eltérően - az egyenlő arányú szerzés vélelmét. Főszabályként az élettársakat az életközösségük megszűnése esetén a szerzésben való közreműködésük arányában illeti meg az élettársi kapcsolat alatt szerzett vagyon, azaz az élettársak önálló szerzők. Ez sem jelenti azonban azt, hogy a fizetési papírokat lobogtatva tényleges keresetük alapján kellene megosztani a vagyont /illetve a vagyonszaporulatot/ Természetesen ez is előfordulhat, ám sokkal gyakoribb, hogy a felek egyéb munkájukat, szolgáltatásukat is be kívánnak számítani a jövedelmükbe. Maga a törvény is nevesíti, hogy a háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül. Természetesen az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását /ide nem értve a különvagyont/.

Ha a felek szerzésben való közreműködésüknek aránya nem állapítható meg, kisegítő jelleggel az egyenlő arányú szerzést kell vélelmezni. Az egyenlő szerzés vélelme a fentiek alapján csak és kizárólag akkor érvényesül, ha a felek között nincs érvényes és hatályos vagyonjogi szerződés és nem állapítható meg a szerzésben való közreműködésük aránya.

A törvényi szabályozástól a felek közös akarattal, vagyonjogi szerződéssel eltérhetnek, mellyel  az élettársi együttélés idejére rendezhetik vagyoni viszonyaikat.
A szerződés érvényességi kelléke, hogy azt közokiratba vagy  ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, mely a házastársak között érvényesülhet; így meghatározhatják a meglévő vagyon feletti jogok megoszlását és persze előre szabályozhatják a jövőben szerzett vagyon jogi sorsát, az élettársi kapcsolat megszűnése esetén annak felosztásának szabályait.

Kiemelendő, hogy a szerződés harmadik személyekkel szemben csak akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.

A nyilvántartásba való bejegyeztetésnek jelentősége abban rejlik, hogy az élettársak – és persze a házastársak is – előszeretettel vettek elő a kalapból utólag vagyonjogi szerződéseket, ha harmadik fél valamely vagyoni igényét az élettársak vagyonából kívánta kielégíteni. A kötelezett /adós/  sokszor sikerrel tudta bizonyítani, hogy vagyonjogi szerződés alapján a látszat ellenére vagyona nincs. A hitelező viszont nem, vagy nehezen tudta bizonyítani, hogy ezt vele közölték. Ezen problémára egyértelmű megoldást kínál a Ptk.: ha bejegyezték a nyilvántartásba a szerződést, akkor nem hivatkozhat harmadik fél arra, hogy nem ismerte a felek megállapodását. Ha azonban nem jegyezték be a nyilvántartásba, az élettársaknak kell bizonyítaniuk, hogy a harmadik fél tudott a szerződésről és ismerte annak tartalmát. A nyilvántartásba való bejegyzést a közjegyzőknél lehet kérni, aki bejegyzi a saját maga által készített szerződést valamint az ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett szerződést is.